A magyar ember eléggé röghöz kötött. Ha az ország másik felén lakik, nem vállalható számára állás Karcag vonzás körzetében. Külföldön természetes dolog, ha valaki a képesítésének és képességeinek megfelelő, jobban fizető állást talál más országrészben, odaköltözik a közelbe. Nem ragaszkodik a lakóhelyéhez, esetleg nem is tart fenn saját lakást, vagy házat. Nem kell gondoskodni róla a távolból és ott él, ahová a munkája köti. Könnyedén kifizeti a lakásbérletet és a rezsit. Spórol a nyugdíjas éveire, nem idegeskedik, nyugodtan alapíthat családot is. Ha még kedvezőbb állást ajánlanak neki, akkor ismét költözik, ha kell. A magyar ember inkább ingázik, inkább saját lakást, vagy saját házat tart fenn, ami elég sok pénzt visz el. Ez az életforma elég stresszes. Megfelelni a munkahelyen, otthon, és megteremteni mindent az élethez, a gyermekneveléshez. Gondoskodni az idős szülőkről, a gyermekekről és saját magukról is. Nem kis feladat, ha még a munkahelyre is utazgatni kell naponta, mert röghöz kötöttük magunkat.
